| ÁLLAMFORMA: | köztársaság |
| FŐVÁROS: | Ljubljana |
| TERÜLET: | 20.273 km² |
| NÉPESSÉG: | 2.009.000 fő |
| HIVATALOS NYELV: | szlovén |
| PÉNZNEM: | euró |
| GÉPKOCSIJELZÉS: | SLO |
| IDŐZÓNA: | CET (UTC+1) |
Szlovénia a legfiatalabb európai államok egyike, önállóságát 1991-ben szerezte meg. A kis országban van minden, ami Európában is megtalálható: mediterrán tengerpart, hófödte hegycsúcsok, gótikus templomok és modern üzleti épületek. És nem utolsósorban zöld növényzet: Szlovénia Európa legzöldebb országa, hiszen területének majdnem felét valamilyen erdőfajta borítja.
A mai szlovénok őseit is magukba foglaló délszláv törzsek, a morvákból kiszakadva - a jelenlegi osztrák-magyar határ mentén haladva -, a 6. században érték el az Alpok keleti vonulatait, s az ott élő romanizált illír lakosságot beolvasztva csakhamar benépesítették a Dunától az Adriáig húzódó területet. Az avar uralom elől a 7. század közepén Valuk nevű kenézük (knez) vezetésével csatlakoztak a 8. sz. közepéig fennálló, Samo létrehozta nagy szláv törzsszövetséghez, mely ekkor már a Fekete tengertől az Alpokig ért. A keleti Alpok vidékén élő törzsek a 8. században megalapították első önálló államalakulatukat, Karantániát (Karantanija, Kärnten, Karintia). Az akkor kialakuló feudális világban ritkaságszámba ment a karantániai demokrácia, meglepő módon Thomas Jeffersonra, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat megalkotójára is hatással volt ez az államalakulat. Később a bajor tartományi hercegek uralma alá került a terület (745-ben), melyek hatalmukat kiterjesztve meghódították Karintiát, Stájerországot és Krajna határvidékét.
A 9. században Délkelet-Stájerországban megalakult egy rövid életű (869-874) szlovén királyság Kocelj karintiai herceg vezetésével. A VIII.-IX. sz. fordulóján (788-ban) Nagy Károly hódította meg a vidéket, a 10. sz.-tól a Német-Római Birodalomhoz tartozott. A szlovének által lakott terület nyugati része a Karintiai Hercegséghez, keleti része pedig Alsó-Stájerországként a stájerországi hercegség részévé vált, Isztria önálló őrgrófsággá alakult. Közben a Kárpát-medencébe érkező magyar törzsek is "látogatást tettek" a területen, de nagyobb hódítást nem tudtak véghezvinni. A 11. sz.-ban az ország egy része II. Přemysl cseh király birtokába került.
A terület a XIV. sz.-ban végleg bekerült a Habsburg örökös tartományok sorába, de a karintiai hercegek beiktatási szertartása még 1414-ig szláv nyelven folyt. A német bevándorlás és városiasodás miatti asszimiláció elé a XVI. sz.-ban a reformáció kibontakozása emelt gátat, ekkor keletkezett az első szlovén nyelvű katekizmus és bibliafordítás is. A Velencei Köztársaság 1150 körül kezdett a térségben terjeszkedni, először a parti városokban, majd lassan Isztria egészét meghódította. Uralma 1797-ig tartott, mely a külsőségekben is megmutatkozott. Ezt az határozott stílust még ma is láthatjuk a szlovén tengerparti települések óvárosaiban.

A 18.-19 sz. fordulóján feléledt a nemzeti arisztokrácia hiányában addig szunnyadó szlovén nacionalizmus. 1797-ben megjelent az első szlovén nyelvű újság, a Lublanske Novize. A XIX. sz. elején a terület rövid ideig a Napóleon létrehozta Illír tartomány részévé vált, melynek központja Ljubljana volt. Erre a rövid időre a tartomány hivatalos nyelve a szlovén lett. A terület 1814-15 után (Bécsi kongresszus) visszakerült Ausztriához. A szlovén értelmiség (Matija Čop, Anton Martin Slomšek, Andrej Smole, France Prešeren) az ország egyesülését követelte (Slovenšna Cela). Az 1848-as forradalom idején a Bécsben megalakított Szlovén Társaság független, egyesült szlovén királyságot követelt (Zedinjena
Slovenija). Időközben az ipari forradalom a szlovén területeken is hódított. Az abszolutikus kormányzás ideje (1849-1860) után az 1860-as októberi diploma némi lehetőséget adott a nemzeti mozgalom kibontakozására. Megalakult az első politikai szervezet, a Bécshez hű Katolikus Néppárt, s az ifjú szlovének mozgalmából a század végére létrejött a radikálisabb Független Nemzeti Haladó Párt. 1849 és 1918 között a terület erősen iparosodni kezdett: megépült a Bécs-Ljubljana vasút, több ipari üzem épült Kranjban, Trbovljében és Ajdovščinában. Ugyanakkor a nehéz megélhetés miatt 300000 szlovén kivándorolt, ami az akkori népesség 56%-a volt.
A szlovén értelmiség körében a 20. század első évtizedében terjedt el az egységes délszláv állam megalakításának eszméje. Az Osztrák-magyar Monarchia háborús veresége után, 1918. december 1-jén kikiáltották a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságot, amelyhez a korábbi Krajnából, Karintia nagy részéből és Dél-Stájerországból álló szlovének lakta területek is csatlakoztak, de Isztria és Trieszt környéke Olaszországé lett. Az egyesült királyság 1929-ben felvette a Jugoszlávia nevet. A II. világháború alatt, Jugoszlávia kapitulációja után, Szlovéniát ismét felosztották Németország, Olaszország és Magyarország között. 1943-ban, a Dolomit Kiáltvány megjelenése után megalakult a Szlovén Kommunista Párt, majd más baloldali szervezetekkel létrehozta a Felszabadítási Frontot (Osvobodilne Fronte - OF) és a partizánhadsereget. A partizánok a háború végéig a szövetségeseket segítették gerilla-hadviselésükkel.
Szlovén területen 1945. május 15-én ért véget a II. világháború. 1945 után a
kommunista Jugoszlávia szövetségi tagállama (Szlovén Szocialista Köztársaság) lett. 1947-ben a párizsi békeszerződés értelmében visszakapta az addig Olaszországhoz tartozó területeinek nagy részét (Trieszt környékének kivételével). 1948-ban Tito szakított a Sztálini politikával és az ország kapukat nyitott a Nyugat felé. Az ´50-es évek közepéig megtörtént az államosítás. A gazdaságilag legfejlettebb köztársaság kénytelen volt tűrni, hogy a megtermelt javai a központi elosztás miatt kiáramoljanak a területéről. Az 1974-es jugoszláv alkotmány, bár lazított valamit a szövetségi kereteken, többek között a hadügyet és pénzügyet központi irányítás alatt tartotta.
Tito halála, Gorbacsov nyitása, a kelet-európai kommunista rendszerek fellazulása hatására Szlovénia is lépéseket tett a demokratikus jogállam megteremtése és egyben a függetlenség kivívása felé is. 1989 februárjában megalakult az első nem kommunista, ellenzéki párt. 1989. decemberében a még egypárti szlovén vezetés kinyilvánította, hogy szuverén nemzetállam megalakítására törekszik, 1990. januárjában a szlovén küldöttek elhagyták a belgrádi szövetségi parlamentet, 1990. márciusában az állam nevét Szlovén Köztársaságra változtatták. Az 1990. áprilisában megtartott többpárti választásokat a hat pártot tömörítő Szlovén Demokratikus Ellenzék (DEMOS) nyerte, májusban az ő jelöltjük, Lojze Peterle alakított kormányt, a köztársasági elnöke a reformkommunista Milan Kučan lett. 1990. júliusában kimondták Szlovénia Jugoszlávián belüli teljes
szuverenitását, a december 23-i népszavazáson pedig a lakosság legnagyobb része (88%) a teljes önállóság mellett döntött. 1991 június 25-én kikiáltották a független Szlovén Köztársaságot, s rövid ideig tartó fegyveres harc után (1991. június 27.-től július 7.-ig) megkezdődött a jugoszláv hadsereg kivonulása az új ország területéről . 1991 őszén a szlovén hatóságok fokozatosan átvették a szövetségi ügyek intézését, a dinár helyett bevezették az új valutát, a tolart. 1991. december 23.-án elfogadták az új szlovén alkotmányt. 1992. januárjára Európa majdnem minden országa, köztük Magyarország is elismerte az új államot; 1992 májusában felvették az ENSZ-be, 1993
májusában az Európa Tanács tagjai közé. 1992 májusában a DEMOS felbomlása után megbukott Peterle miniszterelnök, az új kormányt a Liberális Demokrata Párt vezetője, Janez Drnovšek alakította meg, akinek pártja megnyerte az 1992. december 6.-i parlamenti választásokat is. Államfőnek ismét Milan Kučant választották. 1994. szeptember 27-én Szlovénia tagja lett a GATT-nak, majd december 23.-án a WTO-nak is. 1995 márciusában az Európa Tanács tárgyalni kezdett Szlovéniával egy együttműködési szerződésről. Szlovénia, 2004 márciusában tagja lett a NATO-nak, majd ez év május 1-én az Európai Unió tagjává vált. 2007. január 1.-én bevezették az eurót.
Ljublaja ( korábbi nevén Laibach) 300 ezer lakosával Európa legkisebb fővárosi közé tartozik. Már a római kor idejéből ismert a település, akkor a város neve Emona volt. Itt vezetett át az antik világ híres Borostyán útja az Adriáig. Kulturált, nem túl zsúfolt, de nem is rendkívüli látnivalókat kínáló város. A kis területen fekvő óvárosa a várhegy lábánál, a Ljubjanica folyócska két partján terül el.
A városban járva kihagyhatatlan látnivalót jelent a városképet uraló vár megtekintése. A történeti emlékek szerint a várdomb már az i.e. 12. században is lakott terület volt, az első erődítményt pedig az illír és a kelta időkben emelték itt. A domb a római korban is megerősített, katonák által védett hely volt. A vár ma is látható épületeinek többsége a 16-17. században épült, s a vár egészen 1814-ig kaszárnyaként, majd börtönként szolgált. Az 1848-ban épült Figyelő Torony a városban kitörő tüzek elleni védelemre szolgált. A 20. század nagy részében a várat kulturális célokra használták, de a jugoszláv időkben lakóövezet is volt. 1964 után teljes felújítás kezdődött a várban, ami napjainkban is tart. 2000 óta az épületegyüttest a Festival Ljubljana nevű rendezvényszervező cég működteti és kulturális eseményeknek, színházi előadásoknak,
koncerteknek, kiállításoknak ad otthont. A vármúzeumba és a toronyba 20 százalékos kedvezménnyel válthatnak jegyet a Ljubljana-kártya tulajdonosai. Ljubljana talán leghangulatosabb része a Preseren tér, így ez sem maradhat ki a városban tett sétából. A nemzeti költőről, France Preserenről elnevezett tér nemcsak összekötőkapocs a város központi része és az Óváros között, hanem a helyiek kedvelt találkozóhelye is. A téren áll a költő szobra is, a közelben pedig Ljubljana legtöbbet fényképezett hídja a Hármas-híd áll. A híd két oldaláról lépcsők
vezetnek a folyópartra, a helyiek kedvelt korzójára. Ljubljanát a hidak városa is, hiszen számtalan díszes átkelő található meg itt. A Ljubljanica folyón a római időkben épült az első híd, a középkor évszázadaiban pedig két fahíd is feszült a folyó felett. A 18. század végén a város terjeszkedése miatt a falakat lebontották és ekkor került sor a már említett árvízvédelmi építkezésekre. Ekkor több új fahíd is épült a városban, amelyeket aztán kő-, vas- később pedig betonszerkezetű hidak váltottak fel. A szabályozás után a folyó két partján rakpartokat alakítottak ki, amelyek ma a városiak kedvelt sétaútvonalai.
Ljubljana után Szlovénia második legnagyobb, és a szlovén Alsó-Stájerország régió legnagyobb városa. Egyetemi város, katolikus érseki székhely,a róla elnevezett község központja. A történelmi Stájerországban, a Dráva partján, a Pohorje hegy lábánál, a tengerszint felett 274 m magasan fekszik. A második világháború után Maribor tradícióira és földrajzi helyzetére építve gyorsan az egyik legjelentősebb jugoszláv ipari központtá fejlődött, valamint Kelet-Szlovénia közlekedési és kulturális központja is lett.
A balparti óváros első nagy épülettömbje a Szent Alajos templom. A bazilika után megtekinthetjük a folyópartot és a történelmi belvárost, az egyetemi negyeddel. A történelmi belvárosba érve a Városháza óratornya magasodik ki a házak közül. A fűzfák előtt hattyúk és kacsák úszkálnak a Dráván. A pillérekről vízsugarak irányulnak a folyóba. A híd a Főtérre vezet. A túloldali a Narodni Dom (egy kultúrpalota) tornya látszik, majd alacsonyabban a Zsidótorony, mögötte pedig a Víztorony teteje emelkedik ki. Távolabb a víz fölött egy másik közúti és egy további
vasúti híd is. Maribor szűk utcácskáin, hangulatos terein, óvárosában mindenképp megéri elidőzni egy kicsit. Sétánk során mindenképpen érdemes útba ejteni a régi zsinagógát (Sinagoga), a Zsidó- és Vízi-Tornyot (Židovski Stolp, Vlodni Stolp), valamint a Bíró-tornyot (Sodni Stolp), amely a régi városfal sarkán állt. Kellemes perceket tölthetünk a Városi parkban (Mestni park), és meglepő látvány a Piramida a várrommal. Mindenképp érdemes megnézni (a már korábban említett) a hivatalosan is a város természeti és kulturális örökségének részét képző Öreg szőlőtőkét is (Stara Trta - Vojašniška ulica 8.). A szőlőtőke
metszése és szüretelése minden évben népünnepély. Különös vonzerővel rendelkezik a Lent, a drávaparti régi városrész. Itt kerül megrendezésre, a városi vízpart központjában, a már híressé vált és tradicionális, multikulturális Lent Fesztivál, mely évről-évre nagyobb hírnévre tesz szert külföldön is. A fesztivál majdnem egy hónapig tart és tele van kulturális és szórakoztató eseménnyel. A város pereméről a maribori domboldalba nyúló szőlőhegyek 50 kilométer hosszú borútjaival csalogatja az idelátogató. Ezeket borkimérők és idegenforgalmi parasztgazdaságok tarkítják.
Maribor a Magyarországhoz legközelebb eső szlovén sícentrum (Budapesttől 380 km). Legmagasabb pontja a Zigarto csúcs, amely 1347 méter magas. A maribori síterület szintkülönbsége körülbelül ezer méter. A völgyből a pályarendszerhez egy kabinos felvonó visz fel. Mindösszesen 40 km-nyi pálya van és 15 sílift tartozik ezekhez, melyek óránként közel 18 000 snowboardost és sízőt képesek szállítani. Érdekessége a maribori síparadicsomnak az az 5 km-es éjszakai pályája, amely Európa leghosszabbja. Itt kerül megrendezésre minden év januárjában a FIS egy-egy futamát.
A Száva és a Voglajna folyók találkozásánál fekvő és kisebb magaslatokkal körülvett város stratégiai fekvése miatt, már Kr.e. 5. században lakott volt. Celje 1451-ben városjogot nyert. A város folyamatosan fejlődött és gazdagodott, 1846-ban épült meg a vasút, mely az iparosodás rohamos fejlődését eredményezte, mely tovább folytatódott a két világháború között és után is.
A várostól délkeletre, a folyó túlsó oldalán, egy 407m magas sziklán található a régi vár (Stari grad). Stratégiailag remek helyen fekszik, innen könnyen ellenőrzés alatt tartható a városba vezető összes szárazföldi és vízi út. A XIII. században a Heunburg grófok számára készült a nyugati oldal szélén a vár magját alkotó lakótorony. Később keleti irányba ezt lakópalotával majd a XVI. században felső várudvarral egészítették ki. I. Cillei Frigyes építette a belső tornyokkal védett falövezetet, melynek a ma is látható legnagyobb tornya a Frigyes-torony. A vár inkább erődítmény, mint sem lakókastély jellegű volt, ezért építették lakhelyül a XIV. században a Cilleiek a grófi palotát a Knežji dvorec-et lent a városban. A régi vár elhagyatottá vált. A XVII. században Gaisruck gróf vette meg, és innen szállította el az építőanyagot a Žalec melletti Novo Celje kastélya építéséhez. A hosszú és napjainkig tartó helyreállítás után a nyugati főúri rész a régi toronnyal és a várfal a Frigyes toronnyal készült el. A várból remek kilátás nyílik Celje-re és környékére.
Mivel a régi vár inkább erődítmény volt, mintsem lakókastély, a Cillei grófok a XIV, században egy az igényeiknek jobban megfelelő lakópalotát (Knežji dvorec) építettek a városban a citadella délnyugati sarkában. A Cilleiek egykori fényűző palotája, ahonnan virágkorukban nagy befolyást gyakoroltak Európa történelmére Mária Terézia idején kaszárnya lett, és maradt a legutóbbi időkig. Nem rég kezdődött a helyreállítása, mely napjainkban is tart.
Az egykori grófi székhely Stara grofija ma helytörténeti múzeum. Valószínűleg olasz építész tervezte, legrégebbi, városfalra támaszkodó része 1580-ból, az udvarra néző jellegzetes kétszintes árkádsora és loggiája valamint a reneszánsz feljárója a XVII. századból való. A belső termeit szépen az 1700-as állapotokat tükrözően állították helyre, leghíresebb ezek közül az első emeleten található „celjei mennyezetes” díszterem. A múzeum anyaga gazdag kőkorszaki, ókori római és népvándorlás korabeli régészeti leletekből, a környék néprajzi értékeiből, tárgyaiból és időrendi sorrendben a város valamint környéke helytörténeti emlékeiből áll. A múzeum egyik legérdekesebb de egy kicsit morbid látványossága a Celjei grófok koponyái, köztük a Nándorfehérváron lekaszabolt Cillei Ulrik kardvágásokkal „díszített” koponyája.
A Szt. Dániel (Sv. Danijel) gótikus apátsági templomot 1306-ban említik először írásos emlékek. Az eredetileg kéthajós, lapos mennyezetű templomhoz a XIV. század végén építették a harmadik hajót, ekkor megemelték és keresztboltozattal látták el a főhajót, a szentély is új boltozatot kapott, valamint ekkor épült a kórusülés és a harangtorony. A XV. század elején építették a templomhoz a Fájdalmas Szűzanya kápolnát, mely talán a templom legszebb része, és a Celjei (Cillei) grófok udvari kápolnájának épült. A barokk korban a templomon számos változtatást hajtottak végre, de ezeket az 1930-as és főleg az 1960-as restaurálásokkor eltávolították. A templom viszonylag egyszerű homlokzata és külső falai láttán, melyekbe római kori, gótikus és barokk kőlapokat falaztak, nem is gondolnánk belül micsoda értékek bújnak meg. A legrégebbi freskó a XIV. századból való és Mária menybemenetelét ábrázolja, ebből az időből való a szentély mennyezetén látható akantuszlevelekkel ékesített ciklus. Később készült az északi falon a három királyok vándorlását és Jézus imádását ábrázoló freskó. A főhajó mennyezeti freskói a XVI. században, a keresztelőkápolnáé 1662-ben készültek reneszánsz stílusban. A főoltár 1743-ból való.
A Mária templom (Sv. Marija cerkev) eredetileg a minorita kolostorhoz tartozott, és román stílusban épült, azonban a XVII. században átépítették. Mai homlokzata neoromán és magas templomtornyot építettek hozzá. A teljes homlokzat és a torony 2008-as ott jártunkkor felújítás alatt állt, és a tetejéig fel volt állványozva. A timpanon faragott domborművein a I. és II. Cillei Hermann grófok láthatóak a kisdedet tartó Madonna előtt térdepelve. A szentély falán Mária menybevitele látható 1813-ból M. Schiffer munkája, a barokk főoltár Jožef Straub keze munkáját dicséri a XVIII. századból. A minorita rendházat a XIII. században alapították, többször átépítették, azonban 1808-ban I. Ferenc császár feloszlatta a rendet és a kolostor épületét fegyháznak építette át. Jelenleg a foglyoknak szentelt emlékműnek és a Legújabb Kori Történeti Múzeumnak ad otthont.
A Száva és a Kokra összefolyásánál fekvő Kranj Szlovénia negyedik legnagyobb városa, Felső-Krajna (Gorenjska) közigazgatási központja. Stratégiai jelentőségű, a két folyó összefolyása által alkotott félszigeten emelkedő sziklaterasz jól védhető fekvése miatt már a késő kőkorszakban lakott település volt. Igazán fontossá a város az I. világháború alatti és utáni iparosítás következtében vált.
A Trubarjev trg-en, szinte a két folyó összefolyásánál magasodó sziklaterasz legvégén, a vár legmagasabb részén található ez az ortodox templom. A négyszögletű alaprajzó hajóval, keskeny szentéllyel, és erősen bordázott boltozattal rendelkező templom 1478-ban épült. A templom legszebb éke J. M. Kremser-Schmidt mester festménye, mely a templom három védőszentjét ábrázolja, amint megvédik a várost a pestistől.
A történelmi belváros főterén, a Glavni trg-en áll az aquileiai mártír Szent Cantianus (San Canziano, Sv. Kancijan) tiszteletére szentelt plébániatemplom. A XV. században épült és Szlovénia egyik első csarnokos elrendezésű temploma. A gótikus harangtorony alatt található főkapun félköríves lunettában az Olajfák hegyét ábrázoló dombormű látható. Kívülről is nagyon szép a templom, de belső szépsége méltán híres. A három hajós belső teret nyolc pillér tagolja. Reliefekkel díszített csillagboltozat fedi mindhárom hajó, valamint a szentélyt. Ljubljanai János mester főműve, angyalok karát felvonultató freskó díszíti a középső hajó mennyezetét. Gazdagon faragott szobordíszek ékesítik az oszlopfőket, a konzolokat és a falfülkéket. Az üvegablakok Stane Kregar alkotásai 1969-ből.
Rózsafüzér Madonnája-templomA Glavni trg főtértől a Trubarjev térre vezető Cankarjeva utcán sétálva majdnem félúton jobbra található ez a 1518-ban épült templom, melyet 1892-ben neogótikus stílusban újítottak fel. A templombelsőt M. Bradaška festményei díszítik.
Az isztriai tengerpart legészakibb nagyvárosa Koper. A település Szlovénia fontos kikötője és iparvárosa, valamint a szlovén tengerpart központja. Koper elődje, a görög kolónia Aigida volt, helyén a Caprea (Kecske sziget) foglalta el. A római birodalom bukása után, bizánci uralom alá tartozott. 1797-ig Velencéhez tartozott a város. Ezt követően osztrák, majd 1918-tól 1947-ig olasz fennhatóság volt Koperben. A Trieszti Szabad Terület felosztásával, 1954-ben Jugoszláviához került, majd 1991-ben a független Szlovéniához.
A palota egykor a velencei dózse által kinevezett városi előljáró rezidenciája volt. Eredetileg két 13. századi épületből, a rektor -és a praetor-palotából állt, melyeket az 1382-től 1452-ig tartó átépítés során egyesítettek. A loggiához vezető díszlépcsőt néhány évvel később, 1482-ben toldották hozzá. A palota homlokzatát régi címerek, szobrok és emléktáblák díszítik. A tetején végigfutó pártázat, közepén Justitia szobrával 1664-ben készült.
A főtér északi oldalán áll a velencei gótikus stílusú loggia. A nyílt, oszlopos-árkádos épületet 1464-ben emelték, emeletét 1698-ban építették hozzá. A sarkán, egy falmélyedésben Mária-szobor őrzi az 1554-55-ös pestisjárvány emlékét. Az épületben sokáig bíróság működött, árkádjai alatt ma kávézó üzemel.
A székesegyház nevét főoltárképe után kapta, de Szent Nazarius-székesegyháznak is hívják a város védőszentje után. A templom egy román bazilika helyén épült 1445-ben. Alsó része és kapuja a gótika jegyeit viseli magán, felső része velencei reneszánsz stílusú. Barokk belsejét Vittore Carpaccio freskói díszítik, az ő munkája a főoltárkép is. A templom féltett kincse Szent Nazarius 16. századi kőszarkofágja. Ez épület előtt 13. századi harangtorony áll, melynek eredetileg védelmi célokat szántak. Felső része és toronysisakja 17. századi.
A város Celjétől 24 km-re északra fekszik. Neve először 1250-ben olvasható oklevelekben. A város jelentősége 1767-ben nőtt meg, amikor egy kovács feketeszenet fedezett fel a környéken. A szénkitermelés a II. világháború után lendült fel igazán, itt működött Szlovénia legnagyobb szénbányája. Velenje a szocializmus évei alatt mintavárossá vált, óvárosa köré panel lakótelepeket építettek, így alakult ki a város felemás arca. Velenje mellett épült fel az ország leghíresebb gyára, a Gorenje.
A város feletti dombon magasodik, a síugrósánc szomszédságában. Gyalogosan a sánc melletti lépcsőkön juthatunk fel hozzá. A várat olasz építészek építették, meglehetősen nagy szakértelemmel, hiszen az évszázadok során sem, a törökök, sem a parasztlázadók nem tudták bevenni. Mai formáját 1558-ban nyerte el.
BányamúzeumA bezárt bányában 1998-ban létrehozott kiállítást a föld felszíne alatt 180 méterrel tekinthetjük meg, ahová egy 120 éves lifttel juthatunk le. A szakma rejtelmeivel és szépségeivel a bányajáraton ülve ismerkedhetünk meg. A bányászok életét viaszfigurákkal jelenítik meg.
A Kerka folyó partján fekvő kisváros területe már a bronzkorban lakott volt. Magát a várost Habsburg Rudolf főherceg alapította 1365-ben. Az erős fallal körülvett várost soha nem tudták bevenni, mindenesetre a törökök megjelenésekor a város gazdasági fejlődése megtorpant. Jelentőségét a közelmúltban nyerte vissza, mára a Dolenjska régió gazdasági, adminisztrációs és oktatási központja.
A Kerka jobb partján álló épület felújítás alatt áll. Eredetijét Krištof Modax építtette 1586-ban, aki nemcsak lakóépületnek, hanem a törökök elleni védelem eszközének is szánták. Halála után utódai átalakították az épületet. Ma a kastély szárnyai egy belső udvart ölelnek körül, a földszinten és az első emeleten árkádos folyosó fut végig. A parkot a 18. század elején hozták létre, a kastélyt és a Modax-család mauzóleumát ösvénnyel kötötték össze. A 19. században az épületet teljesen átalakították, késő reneszánsz és barokk elemeit ekkor veszítette el.
Szent Miklós-templomA Kapiteljski-dombon álló templom a város egyik legfőbb nevezetessége. A Glavni trgről vagy a Rozmanova ulicáról is könnyen megközelíthető a dombra felfutó kis utcácskákon. A gótikus épület a 15. századból való, főoltára a velencei Tintoretto műve.
A Dráva partján fekvő Ptuj, középkori jellegét megőrző igen hangulatos kisváros. Már az újkőkorszakban és a bronzkorban lakott terület volt. A város sokat szenvedett a török háborúk és a magyar végvári harcok miatt. 1573-ban Ptuj a Habsburgok közvetlen birtokába került. A török idők elmúltával a város jelentősége háttérbe szorult, és nem tudta visszanyerni régi szerepét, azonban ennek is köszönhetően szépen megmaradt középkori óvárosa.
A város főterén, a Szent György-székesegyház előtt található a Várostorony (Mestni stolp), mely eredetileg a városi védmű része, őrtorony volt. Az ötszintes reneszánsz torony 1556-ban épült, 1684-ben harangtoronnyá építették át, miután egy tűzvészben a Szt. György székesegyház harangtornya is megsemmisült. 1830-ban Simon Povoden plébános a torony északi külső falába a városban és a környéken talált római faragványos köveket falaztatta, mint a múlt tanúi, és megteremtve ezzel az első szabadtéri múzeumot.
Orpheusz-kőA Várostorony előtt áll az Orpheusz-kő, mely eredetileg egy római faragott márvány kőtábla a II. század első feléből, feltehetőleg Marcus Valerius Verus helyi előkelőség síremléke lehetett. Az 5m magas és 2m széles márvány kőtábla a finom domborművéről kapta a nevét, mely a vadállatokat zenéjével megszelídítő Orpheuszt ábrázolja. A középkorban egészen 1848-ig pellengérként használták, ma a város jelképe.
A Szent György templomot 1125 táján kezdték építeni egy ókeresztény bazilika helyén, ahol már az ókorban is istentiszteleteket tartottak. A középkori román stílusú egyhajós templomot a XIII. században két mellékhajóval háromhajós templommá bővítették. A XIV. században bolthajtásos szentélyt építettek a templomhoz. Később is folyamatosan bővítették pl.: a kórussal, a déli kápolnával, a két oldalkápolnával és a sekrestyével. A központi hajó északi falán jól láthatóak a XI. századi templom megmaradt részei valamint a XIII. századi érseki kápolna a nyugati oldalon. A Szűzanya kápolnában található Pietà a XV. századból való. 1446-ban készült a gyönyörű berakásos fa kórusülés. A Szent Kereszt kápolnában F. I. Flurer freskója, a Szent Ferenc kápolnában F. K. Laubmann festményei láthatóak. A kőszarkofágok közül figyelemre méltó Georg Calaus zászlót tartó lovagot ábrázoló síremléke 1595-ből. Az oltárok és a berendezési tárgyak barokk stílusúak.
A minorita rend első rendházai közé tartozik, melyet a rend Itálián kívül épített. A XIII. században alapították a városfalon belül. A rend szigorú szabályainak megfelelően egy kívül igen egyszerű kora gótikus templomot építettek és mellé a kolostor épületét. 1680-ben a kolostor bővítésébe kezdtek, a templom barokk homlokzatot és faragott oltárokat kapott. II. József 1782-bent kelt rendeletét a minoriták úgy játszották ki, hogy a rendet nem oszlatták fel, hanem átvettek egy plébániatemplomot és világi egyházközösségként működtek tovább. A II. világháborúban a kolostor a Steier Szövetségnek (a németbarát szlovének egyesülete) a főhadiszállása volt. 1945-ben a szövetségesek bombatámadása a kolostort szinte teljesen elpusztította, ezzel a szlovén korai gótika legszebb példája szinte teljesen megsemmisült, csak a szentély maradt fent, az apátsági épület nagy kerengője, valamint a stukkókkal és freskókkal díszített refektórium.
A város régen nem a mai helyén terült el, hanem Battyánfalva és a mai városi temető közötti dombon volt. 1605-ben Muraszombat ellenállt Bocskai István seregének, aki ezért felégette a várost. A Szapáry-kastély körül épült fel az új város. Muraszombat Vas vármegye Muraszombati járásának volt a székhelye a trianoni békediktátumig. A muraszombati városközpont már modern város jegyeit viseli, de a külső városrészek helyenként a régi paraszt építkezés stílusát őrzik.
A középkori eredetű várkastély egykor a településen kívül állt, de miután a 17. század eleji háborúk során Bocskai hajdúi felégették a várost, az új településközpont már a vár körül jött létre. Az épület csak zárt, szabályos négyszög alaprajzával és saroktornyaival őrzi a késő középkori eredetét, külső megjelenésében már barokk formákat mutat, ez leghangsúlyosabban főbejáratának atlasz-alakos, gazdagon díszített kőfaragású kapuja, illetve északi szárnyának homlokzata, valamint a belső terek őrzik. A kastélybelső leglátványosabb elemei a kápolna és az egykori díszterem, figyelemre méltó még az árkádokkal övezett belső udvar is. A mezőváros földbirtokosa a középkorban a Szécsi család volt, a várkastély építése az ő nevükhöz kapcsolódik, a barokk átépítés pedig az újkori birtokos, a Szapáry család ízlését dicséri. A Szapáryak egészen a trianoni békéig megtartották kastélyukat, az épület az imperiumváltás után került állami tulajdonba. Az épületben ma több kulturális intézmény működik, többek között itt kapott helyet Murán-túli Területi Múzeum, amely Muravidék történetét, néprajzát és művelődéstörténetét mutatja be elsősorban szlovén szemmel, de megjelennek benne a magyar történelem fontos elemei is.
A mai városközponttól kissé távolabb helyezkedik el a középkori eredetű, de ma szecessziós hajójával és magas tornyával domináló Szent Miklós-plébániatemplom. A kutatás a templom eredetét még a 11. századra vezeti vissza, az első biztos adatok azonban csak a 13. századból származnak. A nagyméretű, igényes kivitelű gótikus épület egészen a 20. századig fennállt, az 1910-12 között folyt építkezések során azonban a hajót lebontották és a megmaradt középkori szentély és kereszthajó (felette toronnyal) elé egy tágas szecessziós templomot építettek. A középkori freskók az alsóbb szinteken csak töredékesen maradtak fenn, de a boltívek között, az ablaknyílásokban és a mennyezeten szinte épen megmaradtak. A festmények az apostolok és a szentek mellett donátorokat is ábrázolnak, és látványos díszítőelemeket tartalmaznak.
Lendva Szlovénia északkeleti kiszögellésében, a Mura folyó mellett a síkságból kiemelkedő Lendva-hegy lábánál található. A szőlővel telepített hegyről tiszta időben egyaránt ellátni horvát és magyar területre is. Igazi többnyelvű és többkultúrájú terület. Évszázadok óta él itt egymás mellett magyar, szlovén és horvát.
Alsólendva vára az aljában húzódó mezővárossal, amelyet nyugat felől széles mocsár szegélyezett, jelentős végvári erődítménynek számított. A vár mai formája a 18. századból maradt ránk, amikor Eszterházy herceg (Lipót császár tiszteletére) a vár központjában lévő középkori épületet L-alakú barokk várrá építtette át. A vár akkor kapta a ma is meglévő látványos tetőzetét. 1872 és 1896 között a várban polgári iskola működött. Az épületet a jugoszláv hadsereg a két háború között laktanyának használta, majd a második világháború után egy ideig általános iskola működött benne. A lendvai vár 1973-tól kulturális események színtere: galéria és múzeum méltó helye, a hatalmas padlástérben különleges atmoszférájú kiállítóterem működik. A múzeumban megtalálhatók a lendvai születésű Zala György szobrászművész szobrai, valamint a környék néprajzi, régészeti és történeti érdekességei.
Művelődési és Promóciós Intézet (Színház)Az épületet Makovecz Imre magyar építész tervezte. Az épületben különféle kulturális tevékenységre kerül sor, a fő hangsúlyt a színházi előadásokra és a koncertekre helyezték.
Szlovénia egyik műemlékekben leggazdagabb kisvárosa, történelme 973-ig nyúlik vissza. A várkastélyt először 1202-ben említi egy dokumentum. A város védelme érdekében a XIV. században falat vontak köré. A város több járványt, ellenséges támadást és 1511-ben egy földrengést is elszenvedett. A várkastély uralja a város látképét, amely alatt középkori hangulatot árasztó óváros található.
Szlovéniának kelet-nyugat irányban, a Szávától északra fekvő területét Stajersko-nak nevezik, ami arra utal, hogy évszázadokig Steiermark (Stájerország) része volt.
Szlovénia észak-keleti, a magyar és osztrák határ közelében lévő területet Pomurje névvel illetik, mely szlovén nyelben Murán túli területet jelent. Ebben a térségben találjuk Murska Sobota (Muraszombat) várost, ahol az egykori Szapáry kastélyban működő Helytörténeti Múzeumot érdemes megtekinteni. Lendava (Lendva) a szlovéniai magyarság központja, szinte a magyar-szlovén határon fekszik. Lendván a híres borutakat érdemes végigjárni, mely felvezet a szőlőültetvényekkel beborított, kráterszerű domboldalra. A borutak kiinduló pontja a város főteréről, a templomtól indul.
Bled és környéke Szlovénia legkedveltebb turistalátványossága. A Bledi-tó kis szigetén a Csodatevő Madonna (Mati bojana otoku) barokk kegytemplom található. Bled vára, amelyet a Windischgrätz hercegek emeltettek, egy csaknem 100 méteres függőleges sziklafal tetején található, csodálatosan szép környezetben. A kiválóan karban tarott vár Bled város és a Bled-i tó panorámáján kívül más érdekességeket
is kínál. Megtalálható itt például egy középkori nyomda és egy borospince is. Bled egyike a legszebb szlovéniai üdülőterületeknek. Szépsége a nyugodt, harmonikus környezetben, az enyhe klímában, a tiszta levegőben rejlik. A környék számos kikapcsolódási és sportolási lehetőséget kínál: lehet itt fürödni (természetes ill. termál vízben), túrázni, kenuzni, kajakozni és raftingolni. A kultúra iránt érdeklődök is kellemesen eltölthetik szabadságukat, kirándulásra hív a tó közepén található kis templom, a vár és a környék múzeumai. Emellett autóval is remek kirándulási lehetőségek nyílnak e gyönyörű tájegység felderítésére.
Ljubljana és az Adriai tenger távolság felezőpontjában terül el a szlovén Karszt barlangvilága. A hegyek között fáradhatatlanul folydogáló Pivka folyócska mélyített itt magának kiterjedt, föld alatti barlangrendszert, kioldva a sziklák mészkőanyagát, és ebből páratlanul szép cseppkőveket épített. A Postojnai cseppkőbarlang bejárata az azonos nevű településtől mintegy 3 km-es távolságban található. Ez a barlang a világ egyik leghíresebb cseppkőbarlangja, melybe romantikus kisvasút vezet.
A síelés a legnépszerűbb sport Szlovéniában, a lakosság 1/5-e aktív síelő. Ez nem csoda, hiszen a Vogel és a szlovén Alpok egyes területei kitűnő adottságokkal rendelkeznek. 9000 kilométer hosszú kiépített túraútvonalain 165 hegyi kunyhó segíti a megfáradt túrázót a regenerálódásban.
A Soca folyó fehér habjain a vadvízi raftingolás szerelmesei élhetik ki kalandvágyukat.
Négy nagy európai földrajzi régió találkozik az országban: az Alpok, a Dinári-hegység, a Kárpát-medence és a Mediterráneum. Szlovénia legmagasabb hegycsúcsa a Triglav (2 864 m); az ország átlagos tengerszint feletti magassága 557 m. Az ország kb. felét (10 124 km²) erdő borítja, ezzel Szlovénia az erdőterület nagysága alapján a harmadik helyen áll Európában, Finnország és Svédország után. A terület 5 593 négyzetkilométere rét, legelő, 2 471 km² pedig mezőgazdasági terület; ezenkívül van 363 km²-nyi gyümölcsös és 216 km² szőlőültetvény.
Vízfolyásokban, tavakban gazdag. A Triglav lábánál ered a Száva, s mellékfolyók vizével gyarapodva szeli át. A nyugati határvidék bővizű folyója a Soča (Isonzó), Olaszországban ömlik az Adriai-tengerbe. Az Alpok lábánál jégkori végmorénák mögött festői tavak, magashegységekben apró jég vájta tavak, tengerszemek alakultak ki.
Éghajlata a tengerparton mediterrán, a hegyekben hegyvidéki, a keleti fennsíkokon és völgyekben pedig kontinentális. Az átlaghőmérséklet -2 °C januárban és 21 °C júliusban. Az éves csapadék 1 000 mm a tengerparton, 3 500 mm az Alpokban, 800 mm délkeleten és 1 400 mm Közép-Szlovéniában.
Az Euro-turáni faunavidéken találkozik az a keleti sün és az európai sün. Itt él a vakond is. Megtalálható a legkisebb európai emlős, a kisdedcickány. A ragadozók közül előfordul a farkas, aranysakál, barnamedve, nyest, vidra és a nyuszt. A patások közül jellemző az őz, gímszarvas, vaddisznó magasabb területeken a bakáni zerge.
január1. és 2. Újév
február 8. Prešeren napja, a Szlovén Kultúra Napja
húsvétvasárnap
húsvéthétfő
április 27. april A Felkelés napja
május1. és 2. Munka ünnepe
június 25. Nemzeti emléknap
augUsztus 15. Nagyboldogasszony
október 31. A Reformáció napja
november 1. Halottak napja
december 25. Karácsony
december 26. A Függetlenség napja
Szlovéniában a közbiztonság jónak mondható, de forgalmas helyeken értékeikre fokozottabban vigyázzanak.
Az országot úgy fogja legjobban megismerni, ha személygépkocsival keresi fel. Belépés Olaszország, Ausztria, Magyarország és Horvátország határain lévő határátkelőhely egyikén; lehetőség van személygépkocsi- kölcsönzésre is. Az utak és az útjelzések jók, az utak mentén pihenőhelyek, vendéglők és szállodák vannak.
* a tompított fény használata napközben is
* a biztonsági öv használata az összes ülésen, ahová a biztonsági öv be van építve
* hogy a motorkerékpáros és útitársa homológ bukósisakot viseljen
* a ködlámpák használata csak akkor engedélyezett, ha a látási viszonyok 50 %-al csökkennek
A gyorsforgalmi utak és az autópályák mellett lévő benzinkutak mindig nyitva vannak. Az összes benzinkútnál kapható az ólommentes benzin.
www.petrol.si/en
www.omv.si
Az A és B kategóriájú gépkocsivezetők vérében vezetéskor testsúlykilogramonként. 0,5 ezrelék alkohol lehet.
A Szlovén Autó-Motoros Szövetség 24-órás segítséget nyújt. 17 nagyobb városban műszaki központok vannak; a bajba jutott gépkocsivezető hívja fel az alábbi telefonszámot: 1987. Az autópályán a telefonok két kilométeres távolságra vannak elhelyezve.
Szlovéniát a szomszédos országokból autóbusszal is meg lehet közelíteni. A helyi autóbuszjárarok is jól meg vannak szervezve és aránylag olcsók A menetrend és az összes információ az alábbi honlapon található:
www.ap-ljubljana.si/eng
Szlovéniában a korszerű és kényelmes vonatokkal eljuthatunk majdnem az öszes fontosabb idegenfogalmi helyre. Jó a külfölddel való összeköttetés is: Szlovénia vonattal közvetlenül Olaszországból, Ausztria, Magyarországról és Horvátországból. A vonattal való utazás kényelmes és olcsó.
www.slo-zeleznice.si/en/
A szlovén Adria Airways Légitársaság rendszeres járatokkal köti össze a legfontosabb európai fővárosokat. Ljubljana Frankurttal, Münchennel, Béccsel, Zürichel, Brüsszellel, Párizssal, Barcelónával. Londonnal, Dublinnal, Manchesterrel, Amsterdammal, Koppenhágával, Moszkvával, Splittel, Szarajevóval, Skopjével, Ohriddal, Tiranával, Tel Avivval, Podgoricával, Prištinával és Isztambullal áll összeköttetésben.
www.adria.si/en/index.cp2
A Pirani öböl barátságos kiindulópont az Adrián való barangoláshoz. Az Adriai tenger szlovén tengerpartján a nautikát kedvelő turistákat korszerűen rendezett kikötők várják Portorož-ban, Koperban és Izolában, ahol a hajógyár pártfogása alatt műszaki szolgáltaást nyújtó Jaht központ található. Az üzemanyagellátás az összes kikötőben biztosított, emellett a a benzinkutak a nyilvános kikötők mellett is megtalálhatók Piranban és Izolában. A szlovén tengerparton egész évben nyitva van a Koperi és a Piráni tengeri határátkelőhely, májustól-októberig pedig az Izolai határátkelőhely is.
A Szlovéniába látogatók a bankokban válthatnak pénzt, de beválthatják az utazási csekkeket, számlát nyithatnak, készpénzt utalhatnak át és különböző, nem készpénz jellegű ügyletet is lebonyolíthatnak A bankok hétköznap általában 9 és 12, valamint 14 és 17 óra között vannak nyitva. Pénzváltásra a pénzváltóhelyeken, szállodák portáján, idegenforgalmi ügynökségeknél, benzinkutaknál és nagyobb kereskedelmi üzletekben is van lehetóség. A napi árfolyam az alábbi honlapon is megtekinthető:
www.bsi.si/en
Az üzletek nyitva tartása folyamatos: hétköznap általában 8 és 19 óra között, szombaton 8 és 13 óra között (egyes üzletek 21 óráig), egyesek pedig vasárnap és ünnepnapokon is nyitva vannak. Fizetés euróval, de a legtöbb üzletben elfiogadják az American Express, Diners, Mastercard-Eurocard, Visa hitelkártyákat is.
A posták hétköznapi nyitva tartási ideje: 8 - 18 óráig, szombaton 8 -12 óráig. A főposta nagyobb városokban este és szombat délelőtt is nyitva van.. Az utcai telefonkészülékekhez a postán vagy a trafikokban lehet telefonkártyát venni.
www.posta.si
Nemzetközi kiinduló hívószám: 00, nemzetközi beérkező hívószám: 386.
www.telekom.si/en
Az országot majdnem teljes egészében lefedi a mobiltelefon szignálja, a kezelőknek pedig szerződésük van nagyobb európai és világhálózatok kezelőivel is.
220 V, 50 Hz.
Az Európai Unió irányelveivel összhangban 2004. május 1-től az Európai Unió tagállamainak állampolgáraira a Szlovén Köztársaságban a következő beutazási és tartózkodási szabályok vonatkoznak: A Szlovén Köztársaságba érvényes útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal szabadon beléphetnek bármilyen (átutazás, turizmus, vagy akár munkavállalás, tanulmányok folytatása, letelepedés) célból és ott engedély nélkül 90 napig tartózkodhatnak. 90 napnál hosszabb tartózkodás esetén kötelesek a tartózkodási helyük szerint illetékes önkormányzattól tartózkodási engedélyt kérni (amely engedély természetesen már a belépést követően akár azonnal is megkérhető). A belépéstől számított 3 napon belül az Európai Unió tagállamának állampolgárai kötelesek lakcímüket bejelenteni a rendőrségen. Amennyiben kereskedelmi szálláshelyen vagy szállásadó magánszemélynél szállnak meg, úgy a bejelentés kötelezettsége a szállásadót terheli. A lakcímbejelentéshez a szlovéniai lakcímen kívül csak az utiokmány adatai szükségesek.
-
-
-
-
-
| 1 | |
| 2 | |
| 3 | |
| 4 | |
| 5 | |
| 6 | |
| 7 | |
| 8 | |
| 9 | |
| 10 |
Szórakozás
